[Translate to hungarian:]
porlakk

Porlakk

A porlakkok oldószermentes beégő lakkok, amelyeket három fokozatú gyártó eljárásban finom lakkporrá dolgoznak el. (Porlakk gyártás) A lakkpor elektrosztatikus fúvóeszközzel vagy Tribo-eljárással kerül a bevonandó felületre, majd beégetéssel, 150-200 °C-os munkadarab hőmérsékleten felolvad és kémiai bevonatot képez.

A porlakk sikertörténete az ipari felületkezelésben az 1960-as évekre nyúlik vissza (A porbevonás története), és fejlődése töretlenül folytatódik, mert a technológia több szempontból is előnyös:

  • Nem oldószeres
  • Szinte 100%-os anyagkihasználási fok
  • Könnyen és tisztán eldolgozható
  • Sokféle alapra használható
  • Védő és díszítő funkció
  • A TIGER Coatings kínálja a legátfogóbb standard szín- és effektválasztékot.

 

Porlakk gyártás

A TIGER Drylac® porlakkok oldószermentes bevonó anyagok, amelyek különböző műgyanta rendszerekből, színezőanyagokból, valamint különleges, értékes ipari felületnemesítő adalékanyagokból állnak. A porlakkok alapanyagát három fokozatú gyártási eljárásban - előkeverés, kivonás, őrlés - finom festékporrá dolgozzák fel. A port a további felhasználástól függően meghatározott szemcsespektrumra állítják be.

A nedves festékekkel ellentétben a porlakkok oldószert nem tartalmaznak. A lakkpor elektrosztatikus fúvóeszközzel vagy Tribo-eljárással kerül a festendő felületre, majd beégetéssel, 160-200 °C-on felolvad és kémiai bevonatot képez.

A porbevonás története

A porbevonás története a múlt század 40-es éveinek végén és 50-es éveinek elején kezdődött, abban az időszakban, amelyben a szerves polimereket por alakban a fémaljzatokra még lángszórással vitték fel. Dr. Erwin Gemmer német tudós fejlesztette ki akkoriban az örvényszinterezési eljárást a hőre keményedő porfestékek eldolgozására, amelyet 1953 májusában eljárási szabadalmaztatásra jelentett be. 1958 és 1965 között a szó szoros értelmében minden porfestéket, többnyire funkcionális alkalmazásokra, 150-500 µm rétegvastagsággal, örvényszinterezési eljárással dolgoztak el. A fő célkitűzés az elektromos szigetelés, a korrózió- és kopásállóság volt. Az akkori idők festékanyagai többek között: nejlon 11, CAB, polietilén, plasztifikált PVC, poliészter és klórozott poliészter. Ugyanebben az időben jelentek meg a duroplasztikus epoxidok is, pl. mosogatógépekhez (PVC), hőszigetelésre (epoxi), hajótartozékokhoz (nejlon) és fémbútorokhoz (PVC, CAB). 3 Itt volt a Bosch cég, amely alkalmas elektromos szigetelőanyag keresése közben kifejlesztette az epoxi gyantapor alaptípusát.

A számtalan alkalmazáshoz túl nagy rétegvastagság és az USA-ban kis idővel később kifejlesztett és 1962-64 között az USA-ban és Európában is kereskedelmi forgalomba hozott porlakkok elektrosztatikus elmunkáló technológiája miatt az örvényszinterezési eljárás nem tudott teret nyerni. Az elektrosztatikus felvitel elnevezésére a „samezálás” szót is javasoló Sames cég elektrosztatikus szórópisztolyaival ez az akadály is elhárult. 1966 és 1973 között fejlesztették ki a duroplasztok négy, napjainkban is meghatározó alaptípusát és kereskedelmi forgalomba hozták. Epoxi, epoxi-poliészter hibrid, poliuretán és poliészter. A porbevonó berendezések száma egyedül Németországban az 1966. évi 4-ről 1970-re 51-re növekedett. A XX. század 70-es éveinek elején kezdődött a porfesték világszerte elterjedő diadalmenete azzal együtt is, hogy a porfesték piac növekedése 1980-ig igen csekély volt. A berendezések addig túl drágák, a rétegvastagságok pedig túl nagyok voltak a gazdaságos alkalmazáshoz, színcsere problémák és magas beégető hőmérsékletek akadályozták a színárnyalatok, az effektek és a készítmények sokféleségének elterjedését.

Az 1980-as évek kezdetétől kifejlesztett porfestékeket világszerte folyamatosan terjednek, amelyet a rendelkezésre álló nyersanyagok folyamatos innovációja, a tökéletesített know-how, valamint az alkalmazástechnológia fejlődése, új alkalmazások kifejlesztése (pl. MDF és Coil Coating), és nem utolsósorban a korlátozó környezetvédelmi rendelkezések ösztönöznek, és ami még a jövendő évszázadokban is tartósan folytatódni fog.

Hatóságnak
Az Osztrák Vegyipari Festékszövetség Szakkiadója, „A mi festékünk és jövője”kiadva 1991. március, 2. átdolgozás C. Herrmann: A porbevonás alapjai, 1999. április, belső oktatási jegyzetek, TIGER Coatings GmbH & Co. KGThe Powder Coating Institute, „Powder Coating. The Complete Finisher’s Handbook”, Second Edition, 1999J. Pietschmann, „Industrielle Pulverbeschichtung” /Ipari porbevonás/, JOT-Fachbuch, 2002. október, 1. oldalJ. Pietschmann,„Industrielle Pulverbeschichtung”, JOT szakkönyv, 2002. október, 1. oldal, módosítvaJ. Pietschmann,„Industrielle Pulverbeschichtung”, JOT szakkönyv, 2002. október, 2. oldalA. Goldschmidt/H. J. Streitberger, BASF Handbuch Lackiertechnik /BASF feséstechnikai kézikönyv/, BASF Coatings AG, Münster, Vincentz Verlag, 596. oldal, 2002; részben módosított

Válasszon nyelvet
Elérhetőségünk