Oldószeres vs Por - Előnyök és hátrányok

A folyékony festék nem illékony összetevőkből (kötőanyagok, adalékanyagok, pigmentek, töltőanyagok) és egy illékony összetevőből (oldószer) álló keverék. A kikeményedési folyamat során az oldószer elkezd elpárologni, így a megmaradó festékkomponensek száraz filmréteget képeznek.

A porfesték olyan száraz keverék, amelyben a kötőanyagot, adalékanyagokat, pigmenteket és töltőanyagokat lényegében finom porrá őrlik. A két festéktípus összetételében az elsődleges különbség az oldószer. Az oldószerek nem alkotóelemei a porfestékeknek. 

Folyékony festék

A folyékony festék sokféleképpen alkalmazható. A munka  jellege és a kivitelezési követelmények gyakran meghatározzák a legmegfelelőbb alkalmazási módot.

• A kisebb munkáknál általában ecseteket, hengereket és kézi szórópisztolyokat használnak. A nagyobb léptékű festékfelhordási környezetekben, mint például a gyártási ágazatokban, az automatizált szórópisztolyok és a forgódobos készülékek egyre elterjedtebbek az általuk kínált nagyobb sebesség, egyenletesség és hatékonyság miatt. Az elektrosztatikát gyakran használják ezekben a nagyobb alkalmazási típusokban, hogy segítsenek tovább növelni a festékátvitel hatékonyságát.
• Egy másik folyékony felhordási módszer a mártás. Ebben az eljárásban a munkadarabokat festékfürdőbe merítik. Ez a módszer olyan alkatrészek bevonására alkalmas, amelyek egyébként alakjuk vagy méretük miatt nehezen bevonhatók.

A porbevonatot leggyakrabban elektrosztatikus eljárással alkalmazzák, melyhez szórópisztolyt használnak. A munkadarabnak elektromos vezetőképességgel kell rendelkeznie, mivel a por elektrosztatikus (vagy tribo-sztatikus) töltés révén tapad az alkatrészhez. Speciális esetekben más speciális alkalmazási változatokat is alkalmaznak:

• Forró pelyhesítés: A felület melegítésével a por közvetlenül az érintkezéskor megolvad, és így         a felülethez tapad. A por felhordása történhet szórópisztollyal vagy örvényszinterezéssel.
   
•  Vezető folyadék alkalmazása: Megteremti a porbevonathoz szükséges vezetőképességet, így még az eredetileg nem vezető szubsztrátumok, például a műanyagok is bevonhatók.

Ennek eredményeképpen ma már a nem fémes szubsztrátumok (műanyag, üveg, kerámia stb.) széles skálája bevonható.

A folyékony festék kikeményedési folyamata akkor következik be, amikor a festékben lévő oldószerek elpárologtak, és a festék térhálósodo. Ez a folyamat történhet kemencében, illetve bizonyos gyanták vagy vízbázisú festékek esetében levegővel történő szárítással. A folyékony festékek szilárdanyag-tartalma változó, de 30% alatti és 60% feletti értékek között mozoghat, míg a porfestékek 100%-os szilárdanyag-tartalmúak. A szilárdanyag-arányok befolyásolják az elért fedőképességet (az alacsonyabb szilárdanyag-tartalom kisebb elméleti fedőképességet jelent). A folyékony bevonatok gyakran több réteget igényelnek a filmvastagsági követelmények teljesítéséhez - ami megnövekedett feldolgozási időt eredményez.

A porbevonat itt pontot szerez az időhatékonysággal. A kiváló minőségű felülethez a porfestésnél általában csak egy rétegre van szükség. A felhordás után a bevont alkatrészeket a kemencébe helyezik - itt a por megolvad és kémiai keményedési reakció révén ráég a felületre. A szükséges kikeményedési idő a porbevonat összetételétől és a munkadarab jellegétől függ. A lehűlés után a bevonat azonnal felhasználható.

A porbevonatok szokásos kikeményedési hőmérséklete 160-200 °C között van, ami kezdetben korlátozta a porbevonatokkal kikészíthető szubsztrátumok típusait. A porbevonat-technológia új fejlesztései azonban lényegesen alacsonyabb kikeményedési követelményekkel nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé az aljzatok kiválasztásában. Már lehetséges olyan faalapú anyagok bevonása, mint a közepes sűrűségű farostlemez (MDF) vagy akár egyes tömör fadarabok.

A folyékony festékek folyási tulajdonságait közvetlenül befolyásoló oldószer hozzáadásának köszönhetően a folyékony festékekkel könnyű nagyon sima felületet készíteni. Ezenkívül a folyékony festékrendszerek intenzív effektekkel, például fémes effektekkel tűnnek ki, mivel az effektpigmentek orientációja könnyen megvalósítható az oldószer elpárolgása során.

A porfestékek gyorsan fejlődtek az effektek termékválasztékát tekintve. Az évek során különböző termékeket, például metálfényű, flip-flop, dormant, gyöngyházfényűe és még sok mást fejlesztettek ki, és folyamatosan továbbfejlesztik őket. A TIGER a 3D metálokkal 2017-ben forradalmasította a porfestékek hatásszintjét, és ma már a folyékony festékekhez hasonló mélységű és hatású felületeket hoz létre. A TIGER továbbá számos olyan texturált felületet kínál, amelyek a folyékony felületkezelésben nem állnak rendelkezésre.

Ha a tartósságról van szó, a porfestékek az élen járnak. A porbevonatok magas funkcionalitást nyújtanak a karcolás- és ütésállóság, a deformációval szembeni ellenállás és a hajlíthatóság terén. Ez a tartósság segíthet megőrizni a termék épségét a késztermékek tárolása és szállítása során.

A megnövelt filmvastagság jobb élfedést eredményez a porbevonatú alkatrészeknél, ami a korrózióvédelem szempontjából a porbevonatokat a kereskedelemben kapható folyékony festékbevonatoknál jobbá teszi.

Amikor az oldószeres festék megszilárdul és az oldószer elpárolog, az illékony szerves vegyületek (VOC néven ismert gőzök) a levegőbe kerülnek. Ezek az anyagok mind az emberi egészségre, mind a környezetre nézve károsak. Ennek a festéknek az ártalmatlanítása is költséges, és a festékszóró pisztolyokban és forgó harangokban történő színváltás is festékveszteséget eredményez, valamint növelik az esélyét a szín- és megjelenési hibáknak  (az tisztító oldószerek bevezetése miatt). Az oldószeres festék a por alakú festékhez képest gyenge visszanyerési képességgel bír. Lényegében  minden szórásnál hulladékká válik, mivel a céldarabot elhibázó anyagot nem lehet újra felhasználni.

A porfestéknél az anyaghasznosítás mértéke lényegesen magasabb. A modern porfestő fülkékben a céldarabot el nem érő por akár 100%-a is visszanyerhető. Ez jót tesz a környezetnek és a költségvetésnek egyaránt!